Új kötettel jelentkezett 2017-ben Postásy Csaba költő, fizikus, kocsmáros, doktor és pincér. Az Agylyuk címre hallgató könyv borítóját fia, Postásy Gergő tervezte és a Konkrét könyvek kiadó adta ki. Ennek apropóján beszélgettünk azzal a célzattal is, hogy ezt a kötetet a Harci Művészeti blog és a Kortárs FB-oldal, olvasói számára megvásárlásra ajánlhassa.

SZ: Harmadik versesköteted jelenik meg. A köteted megjelenési idejét mi határozta meg: szigorú kiadói határidő, vagy egy érzés, hogy „most elkészültem, mehet nyomdába”?

Postásy Csaba: Felforrt a víz. Mielőtt minden elpárolog, kell egy buta itatós vagy egy meleg gőzkamra, ahol valami nyoma marad annak, hogy valaki játszott a tűzzel – egyszer.  Az arány a lényeg. Térben és időben. A HARMÓNIA – Billy Vaughnt hallgatva.

SZ: Mint a korábbi kötetekben, most is jelen van az erős nyelvi játék, a magyar nyelv alapos ismeretének és a költő humorának szerencsés összhatása. Ugyanakkor benne van a teljesen szabad száj is, illetve az ezekkel könnyed, illetve flegma megoldásokkal szembeállítható, szigorú elvárás arról, hogy valahogy nyomot kell hagyni a világban, hatni és változtatni kell rajta. Jól érzem ezt a feszültséget ebben a kötetben és benned, vagy tiltakozol ezekkel a mondatokkal szemben? Lehet-e ezek között helyes arányt felállítani az élet receptjeként, hogy mondjuk hetven százalék lazaság, harminc százalék komolyság? Mi a helyes arány, ha van?

Postásy Csaba: Nekem a Magyar Nyelv talán a legnagyobb ajándék, amit az élettől kaptam. De még inkább egy élettárs, végtelen szerelem, kölcsönös tisztelet egymás iránt, úgyhogy mégis ágyasom, cédám, akivel mindent lehet: élvezi, sikongat, imádja, ha játszom vele. Én beszélgetni szoktam a saját nyelvemmel – szabad szájjal, élveteg. Persze, hogy örül a csikló tájékán, és még jobb, ha más is örül velem. VOAJÖR  az egész világ, hiszen így tanulunk egymástól. Az élet receptje pedig nem más, mint NÉZNI ÉS NÉZNI HAGYNI, és mindezt HARMÓNIÁBAN, békés mosollyal – Billy Vaughnt hallgatva.

   Postásy Csabával boltnyitásra várva.  

SZ: A Deus ex machina szokatlanul közvetlen hitvallás Istenről, semmi igazán komoly nyelvi trükk nincs benne, „csak” egy meglátás hullám-tenger-szél és a mögöttük levő nap kapcsolatáról. A Beatango már címében is hordozza a játékosságot, benne pedig egy nyers és profán invitálás a táncparkett közepén történő (ön)örömszerzésről. Megfér ez a két világ egymással? Mintha az Istenhivők szégyelnék a szexualitást, a szexben hívők pedig távolságot tartanának a Jóistentől. Te pedig ezt az egészet felrúgod. Rosszul érzem?

Postásy Csaba: Isten létezése számomra nem KÉRDÉS, hanem VÁLASZ. És nem is inkább hit, hanem evidencia. Mi parányi részei vagyunk Istennek: Ő ott lüktet minden sejtünkben. Mi általa, s Ő általunk létezik. Ez azért szép, mert egyszerű. Az az Istenhívő, aki szégyelli a szexualitást, nem hisz Istenben. Vagy legalábbis ócska kontárnak gondolja, hogy a vágy, a kéj, az orgazmus setét bűnének terhével teremtett meg minket, embereket. A szex nem bűn. A torkoskodás, az igen. Azt meg is gyóntam gyerekkoromban. Három üdvözlégy, két miatyánk. Az a Szexmágus pedig, aki nem hisz Istenben, a legnagyobb bigott, saját vallásának áldozata. Egyszer persze majd bekopogtat nála is a KALAUZ, kacsint egyet, kilyukasztja a lejárt jegyét, és megérti végre ő is, mi is az az égi HARMÓNIA: csendben, megadóan keresztbe teszi a lécét – persze Billy Vaughnt hallgatva.

SZ: Nagyon szeretem a nyelvi játékaidat. Először Postásy Csabával akkor találkoztam, amikor elolvastam az „Alkoholmentes sor – leírhatatlan”-t, és tudtam, hogy ennek az embernek szeretni fogom a munkáit. Ebben a kötetben is folyamatosan jönnek a meglepő fordulatok, miközben ezeket a játékokat továbbra is nagyon komolynak érzem. Egy példa: „Már épp Letettem magamról, Aztán Letettem magamról Terhed”, írod, és miközben mosolygok ezen, érzem az állítás súlyát is. Ezzel kapcsolatban két kérdésem van: ezek hol és hogyan születnek, másrészt, szoktál-e kidobni nyelvi játékot csak azért, mert játékos volt, de üzenetben nem túl erős, nem tartott sehová?

Postásy Csaba: Semmi sincs magától. Magától lenni valaminek, annyi mint a semmiből születni. Értelem nem szülhet értelmetlenséget – csak fordítva. Nagyon kell figyelni arra, hogy mielőtt kidobnál egy „nyelvi játékot”, próbáld megérteni, kicsit átformálva, plasztikusan forgasd meg magad előtt, és a látszólagos értelmetlenség néha prizmaként mutatja meg a szavak mint fény sokszínűségét. A virágos rét nem lehet öncélú, arra biztos jó, hogy jókedvűen hanyatt dobd magad, HARMÓNIÁBAN a napbarnított léggel – Billy Vaughnt hallgatva.

SZ: A kötetben – mások mellett – álom és valóság kapcsolatát keresed, dűlőre sem nagyon jutsz abban, hogy melyik melyik. A kötet elolvasása végén még minden lehet: az álom valóság és álom is, ahogy a valóság is lehet álom, vagy valóság. Az elmosódó határok, a bizonytalanság megnyugtat téged, menedéket jelent?

Postásy Csaba: Miközben ezen a kérdésen gondolkodtam, a következő sorokat írta le a kezem: „EGY LEPKE ÁRNYÉKA A VÁLLAMRA ÜLT. ÉN A LEPKÉRE NÉZTEM, MIRE AZ ÁRNYÉK MEGSÉRTŐDÖTT, S ELREPÜLT”. De az is lehet, hogy csak álmodtam az egészet, békésen szuszogva, HARMÓNIÁBAN – Billy Vaughnt hallgatva.

SZ: „Majd akkor hiszem el Hogy a halál létezik, Ha majd hozzám lép És bemutatkozik”, írod. Fizikus vagy, tudod, hogy a gravitációban attól hiszünk, mert eddig minden golyó leesett a földre, amit elengedtünk. Ebből pedig tudjuk, hogy a következő golyó is leesik. A halál is hasonló, nem? Vagy, inkább ne foglalkozzunk ezzel, éljünk? Hiszen másutt azt írod: „Ha folyamatosan Az idő múlásán gondolkozol Szép lassan Az idő kezd el gondolkodni A te elmúlásodon”. Szóval, dobjuk ki ezt a problematikát, éljünk?

Postásy Csaba: A Barátaimnak írtam a minap: „Tegnap éjjel megfejtettem UNIVERZUMUNK MINDEN TITKÁT! A VILÁGUNK lényegében egy VÖDÖR VÍZ, amelybe egy VILÁGCSAPBÓL folyik a víz! Ez a vízfolyás definiálja lényegében az IDŐT! Mi valahol a Vödörben, a nagy örvénylésben egy buborékban éldegélünk, s próbáljuk megfejteni létezésünk, s persze a többi buborék létezésének az értelmét! ILYEN NINCS! Mi azért vagyunk, mert kinyitották azt a kurva csapot. Ha a csapot elzárják, az oxigén elfogy, a VÍZ és az IDŐ megáll, s mi mehetünk a picsába a VILÁGKÉPLETÜNKKEL együtt. Addig is A NAGY BUBORÉKBAN ilyen Stephen Hawking nevű tudóshülyék próbálják a Vödör méretéből és az ott zajló örvénylésből meghatározni a Tehenészlány mellbőségét  A Tehenészlányét! Aki kinyitotta a csapot! A VILÁGCSAPOT!”  De persze azt is mondhatnám, hogy a halál hülyeség, a halál az élők találmánya. Vagy vallhatnám akár, hogy „rien ne vient du néant, comme rien ne retourne au néant”[1] – csak ezt nem értem.

Mindeközben Isten mosolyogva, nagy HARMÓNIÁBAN a Vödör Vízzel és a Tehenészlánnyal – Billy Vaughnt hallgatott.

SZ: A szocializmus „igazságosságának” köszönhetjük a Falánk Faló éttermet? Jól látom, hogy a fizikusdoktor feltaláló és költő ezzel tudott egzisztenciát teremteni magának, nem az eredeti szakmájával?

Postásy Csaba: Ha nincs „szocializmus”, akkor valószínűleg fizikus se lettem volna, mert akkor még AZT HITTEM (sic!), hogy a fizika realitásával még a marxizmus sem bír megbirkózni. A leninizmusról nem is beszélve. Nem így történt. A Materializmus legyőzte a Materializmust. Fizikusként persze elmehettem volna Amerikába, de nem volt kedvem hozzá. Minek? Egy újabb bombát kitalálni? Ilyet mindenki tud. Inkább játékokat találtam ki itthon, s a tengernyi pénzből kocsmát nyitottam. Ahogy kell! Aztán megittam a hasznomat. Ahogy kell! Pár éve kis híján kicsekkoltam, de a Góré adott egy pofont, s visszazavart. Most itt vagyok, és a PINCÉR NOBEL-DÍJRA hajtok. Biztos vagyok benne, hogy ezt miattam létre fogják hozni. Egyesített Fizikai, Irodalmi és Béke Nobel-díj. Plusz poszthumusz Szépségkirálynői korona száz évre előre. Már megérte. Tehát ha nincs szocializmus, nincs ez a kötet sem. Csak békés alkoholisták számolgatják zsoldjukat HARMÓNIÁBAN a Hold másik felén – Billy Vaughnt hallgatva.

SZ: Ajánlott út egy költő számára, hogy legyen egy polgári szakmája, és a költészet maradjon a hobbi? Vagy van bármilyen út ahhoz, hogy valaki főállásban legyen költő?

Postásy Csaba: Egy költő számára csak egy út létezik…

SZ: …Gondolom, hogy kiírja magából, ami belül felgyülemlett. Billy Vaughnt hallgatva ez tűnik számomra az egyetlen útnak. Köszönöm az interjút.

[1] ,,Semmi nem jön a semmiből, mint ahogy semmi nem tér vissza a semmibe.”

„A Nyitottak vagyunk kezdeményezést, és ennek otthonaként a nyitottakvagyunk.hu honlapot azoknak a vállalatoknak, szervezeteknek és közösségeknek hoztuk létre, amelyek nyitottságukat együtt ki is szeretnék fejezni, hogy ezzel inspiráljanak másokat is.” – írják az oldalukon a magyar alapítók. A héten már konferenciát tartanak, miközben közel ezer üzleti szervezet csatlakozott a Google, a Prezi és az espell által elindított – mozgalomhoz. Bán Miklóssal, az espell fordítás és lokalizáció társtulajdonosával, a Nyitottak vagyunk board-tagjával beszélgettem.

SZ: Kötelező feladat vállalatvezetőként részt venni a közösségi életben, vagy a Nyitottak vagyunk szerepvállalás máshonnan jön?

Bán Miki: Semmiképp nem mondanám, hogy kötelező. Egyrészt saját döntés, másrészt egybeesik a cég üzleti érdekeivel. Egy cég sokféleképpen vállalhat társadalmi felelősséget. Ahogy ez az espell-ben viszonylag sok időt töltünk ezzel, nekem is viszonylag sok energiám ment a Nyitottak vagyunk kezdeményezésbe, különösen a kezdetekkor és egy-egy nagyobb kampány idején. Amióta a nyitottak vagyunk önálló, nonprofit kft-ként működik és van önálló ügyvezetője, nagyrészt inkább a board munkájában veszek részt. Az elmúlt hetek különlegesek, mert szervezzük az első nemzetközi konferenciánkat. Ebbe most megint kicsit nagyobb elánnal vetettem bele magam.

SZ: Ezt az időt a cégtől veszed el.

Bán Miki: A munkánk a Nyitottak vagyunk keretein belül és maga a kezdeményezés is szolgálják a cég jó működését. A munkatársak, akik nyíltan vállalhatják magukat egy nyitott és sokszínű munkahelyen, hatékonyabban dolgoznak és lojálisabbak a céghez, mint máshol.

Egy cég persze nem attól lesz nyitott, hogy a vezetője értékei olyanok amilyenek. Egy munkahely akkor lehet valóban sokszínű, ha ezek az értékek a közösség konszenzusos értékei, amelyek minden szinten, a napi mikro-döntésekben és a stratégiai választásokban egyaránt megjelennek.  

SZ: Ha ez a titka a sikeres működésnek, akkor miért árulod el ezt mindenkinek? Miért nem tartod meg magadnak a titkot.

Bán Miki: Amikor én a cégről és a piacáról gondolkozom, akkor ökoszisztémában gondolkozom, amelyben részt vesznek a hozzánk hasonló fordítóirodák, a felsőoktatási intézmények, akik a fordítóinkat és belső munkatársainkat képzik, tagjai a szabályozók, az alvállalkozóink... Van egy csomó olyan munka, amit közösen tudunk elvégezni leghatékonyabban. Ezeknél a dolgoknál érdemes félretenni a versengést és elővenni a kooperációt. Az elzárkózásnak nincs értelme, az ránk is negatívan hatna.  

SZ: Üzlet már származott abból, hogy a Nyitottak vagyunkon belül két cég egymásra talált?

Bán Miki: Egyszer-egyszer előfordult ilyen eset, de nem jellemző, és nekünk nem is ez a fontos. Ha a közvetlen előnyöket keressük, akkor inkább a HR körül érdemes keresgélnünk. Az espell számára nagyon fontos, hogy a legtehetségesebb, legrátermettebb munkavállalókat tudjuk megszólítani. Ezekért a tehetségekért nemcsak más hazai fordítócégekkel, hanem leginkább a külföldi lehetőségekkel kell versenyeznünk. Nem kizárólag az Y-generáció tagjaira igaz, de rájuk különösen jellemző, hogy a tradicionális szempontok mellett egy csomó “puha” szempontot is figyelembe vesznek amikor munkahelyet választanak. A Nyitottak vagyunk és a Gemius kutatási eredményeiből például világosan látszik, hogy a jövő munkavállalóinak nagy része olyan munkahelyen szeretne dolgozni, ahol mindenki egyenlő esélyekkel és lehetőséggel találkozik.

SZ: Hol kell ma Magyarországon nyitottabbnak lenni? Mely területeken, és ezek között mi az arány?

Bán Miki: A Nyitottak vagyunk alapítói cégek. Ezért a kezdetektől azt gondoljuk, hogy a munka világáról tudunk hitelesen és relevánsan beszélni: erről van közvetlen, saját élményünk. Mi azt tanultuk meg a saját tapasztalatainkból, hogy nyitottnak lenni nem csak helyes, de üzletileg meg is éri. A több mint 900 csatlakozott cég, szervezet és közösség azt vállalja nyilvánosan, hogy kollégáikat és partnereiket kizárólag a tetteik és a teljesítményük alapján ítéli meg, tekintet nélkül életkorra, nemre, nemi identitásra, szexuális orientációra, nemzeti, etnikai hovatartozásra vagy származásra, politikai, vallási vagy más meggyőződésre, fizikai és egyéb adottságokra.  

Ezek közül a legfontosabb ügyünknek a nők és férfiak egyenlő munkaerőpiaci lehetőségeivel való foglalkozást tartom, ideértve a női vezetők arányát és a bérszakadékot is. Kutattuk a problémát a kezdeményezéshez szintén csatlakozott, már korábban említett Gemius piackutató céggel. A vizsgálat a 18 évesnél idősebb internetezőkre volt reprezentatív kutatás, amelyben sok más dolog mellett rákérdeztünk arra is, hogy kivel nem szívesen dolgoznának együtt a válaszadók. Kit nem szeretnének közvetlen vezetőjüknek, beosztottjuknak, kollégájuknak. Kiderült, hogy az emberek legkevésbé romákkal akarnak együtt dolgozni. Második helyen az LMBTQ-emberek szerepeltek. Ez szomorú eredmény, de nem lepett meg. Ami viszont nagyon, az az adat volt, mely szerint a válaszadók mintegy fele nem szeretne női főnököt, beosztottat, sőt, vele egy szinten dolgozó nőkollégát. Ráadásul ebben nem volt lényegi eltérés a férfi és a női válaszadók között. Nem csak a tény lepett meg, hanem a szolidaritás hiánya is, illetve az, hogy a nők maguk is mennyire belsővé tették a nemi sztereotípiákat.

SZ: Mit tehet ilyenkor a Nyitottak vagyunk, mi a feladata?

Bán Miki: Talán amiatt, amilyen cégek a kezdeményezést alapították, mi adatokból szeretünk kiindulni, úgyhogy először mindig kutatunk. Ha azonosítunk egy problémát, igyekszünk ennek láthatóságot adni. Végül pedig megkísérlünk megoldásokat kínálni, ebben a konkrét helyzetben például azért, hogy nők és férfiak ugyanolyan esélyekhez és lehetőségekhez jussanak a munkahelyeken.

SZ: Az nem erőszak a részetekről, ha a magyar nők és férfiak is ugyanúgy éreznek egy ügyben, akkor a Nyitottak vagyunk ebbe bele akar szólni, módosítani akar, fel kívánja rúgni a status quo-t?

Bán Miki: A társadalom állapota, a status quo, ahogy fogalmazol, nem állandó, nem örök és változatlan. A Nyitottak vagyunk felvet egy problémát, elindít egy dialógust. Platformot ad a vitának és a tenni akaróknak. Best practice-eket szállít itthonról és külföldről. Felkínál egy palettát egy csomó lehetőséggel, amiből a cégek választhatnak. Mi a saját példánkkal, illetve a csatlakozottak kiállásával és kollektív tapasztalatával szeretnénk inspirálni másokat is.

Mondok egy példát. Egy tavalyi kampányunk arról szólt, hogy cégeket hívtunk fel arra, tegyenek konkrét vállalásokat arra vonatkozóan, hogy a következő 365 napban mit tesznek majd a női és férfi munkavállalók egyenlő esélyeiért és lehetőségeiért a cégeken belül. Rengeteg vállalás érkezett, puhábbak és keményebbek. Volt például olyan nemzetközi nagyvállalat, amelyik vállalta, hogy egy év alatt az igazgatótanácsában a nők arányát 0-ról 30%-ra emeli. Meg is csinálták.

SZ: Ezt honnan tudjátok? Ellenőrzitek a vállalásokat?

Bán Miki: Nem, senkit nem ellenőrzünk, nem nyitottságrendőrség vagyunk. Az egy év eltelte után kértünk visszajelzést a cégektől, hogy meddig jutottak a vállalásaikkal és erről a vállalásról így közvetlenül is tudjuk, hogy sikerült teljesíteni, ahogy az összes vállalás több mint 70%-át. Ezt mi nagyon jó eredménynek tartjuk. A Nyitottak vagyunkhoz való csatlakozás egy gesztus. Egy cég kinyilvánítja az értékeit. Ezt a mi oldalunkról senki nem ellenőrzi később, de minthogy a vállalás nyilvános, így számonkérhető kifelé és befelé is: számonkérheti pl. a sajtó és számonkérhetik maguk a munkavállalók is a menedzsmenten - ahogy teszik ezt nálunk is.

SZ: Mindenre jó és egyértelmű választ ad a nyitott felfogás?

Bán Miki: A nyitottság egyfajta attitűd és a vállalati kultúránk fontos eleme. Így nem feltétlenül válaszokat ad, de mindenképp támogatja a problémák felvetését és nyílt megvitatását. Ezek fontos, néha nehéz de gyakran nagyon tanulságos és inspiráló viták. Hadd mondjak egy meglepő példát. A nyitottságra hivatkozva vetették fel például a kollégáim, hogy érdemes lenne megvitatnunk a szabadságok és ünnepnapi ügyeletek kiosztásának gyakorlatát, melyben a családos kollégák minden esetben előnyt élveztek a nem családosokkal szemben. Korábban ezt mindannyian - én is - magától értetődőnek tekintettük. A felvetés arról szólt, hogy miért evidens az, hogy a csapat egy családos tagjának a szabadideje minden esetben “többet ér”, erősebb védelmet élvez egy egyedülállóénál. Nem állítom, hogy eljutottunk egy minden esetet jól kezelő megoldásig, de a vita maga nagyon hasznos volt, és egyébként el is vezetett egy talán igazságosabb kompromisszumhoz.

SZ: Mondtad a beszélgetés elején, hogy csak a tett és a cselekedet számítson. Ez nem negatív hozzáállás például a romákkal szemben, akik általában szerencsétlenebb háttérrel érkeznek, és pont hogy pozitív megítélésre, átlagon felüli támogatásra lenne szükségük a munkahelyen.

Bán Miki: A csatlakozott cégek vezetőivel beszélgetve nekem úgy tűnik, nem a roma származású kollégáik teljesítménye a problémájuk. Sokkal inkább az, hogy a roma munkavállalók rengeteg munkakör esetén meg sem jelennek a munkaerőpiacon. Vagy láthatatlanok. 18 éve dolgozom az espell-ben, és még egyszer sem interjúztathattam roma jelöltet, de arról sem tudok, hogy egyáltalán valaha jelentkezett volna hozzánk valaki. Sőt, arról sincs tudomásom, hogy az ország többtucat fordítóképző intézményében végeztek volna roma egyetemi hallgatók. A problémák itt nem a munkaerőpiacon, hanem sokkal korábban kezdődnek, talán már az elemi iskolai oktatásnál, vagy még korábban.

SZ: Akkor az a válasz: hogy nincs ilyen probléma, mert nincsenek cigányok a munkaerőpiacon?

Bán Miki: Nem. A válasz az, hogy a Nyitottak vagyunk nem csak a máról, hanem a holnapról szól. Mi a cégekhez szólunk, és ha ott elindulnak a változások, akkor ezek hatnak majd többmillió magyar munkavállaló életére, ezen keresztül pedig az élet rengeteg területére, közvetve akár az iskolai képzésre is. És talán közösen azt is sikerül elérnünk, hogy amikor egy roma származású munkavállaló CV-je beérkezik egy céghez, akkor a HR-osztály ne dobja automatikusan a kukába.

SZ: Árvai Péterről olvastam, a Prezi egyik alapítójáról, hogy ő a világ egyik legbefolyásosabb LMBT vezetője. Nincs egy ilyen listában komoly ellentmondás: mi köze a befolyásnak a nemi irányultsághoz? Egyáltalán, számít ez ma egy vállaltvezető megítélésekor?

Bán Miki: A lista szerint Péter a 11. legbefolyásosabb LMBTQ vállalatvezető a világon, azaz az ő hatása a pozitív változásokra nagyon erős lehet. Ezért fontos az ő szerepvállalása, és az, hogy az első ismert magyar vállalatvezetőként felvállalta a nemi identitását, sok ember számára adott példát, illetve hozott felszabadulás-élményt.

SZ: Ugyanakkora a gond az LMBTQ-személyek, a nők és a romák elfogadásában?

Bán Miki: Nem, a probléma mérete eltérő. A saját kollégáik által leginkább elutasított csoportok egyértelműen a romák és a - nemzetközi kutatások szerint a társadalom 5-8%-át kitevő - LMBTQ emberek. Ezt a két csoportot választanák a legkevésbé munkatársuknak, beosztottjuknak vagy felettesüknek az emberek. A munkavállalók több, mint kétharmada nem fogadna el LMBTQ embert, háromnegyede pedig romát felettesnek. Több mint 50%-uk még a főnöke sem lenne LMBTQ vagy roma munkavállalónak. Ugyanez az arány a nők esetében úgy alakul, hogy kb. a munkavállalók fele nem dolgozna női beosztottal, 45%-uk női főnökkel, és negyedük egy szinten lévő női kollégával.

SZ: Te kvótapárti vagy a munkahelyeken?

Bán Miki: igen.

SZ: És, ez hogyan passzol ahhoz, hogy csak a munka minősége ítélje meg a munkatársat?

Bán Miki: Kicsit árnyaltabban megfogalmazva azt gondolom, hogy a cégeknek azon érdemes dolgoznia, hogy az a pool, amiből választanak, elég sokszínű legyen. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha a HR mondjuk hoz egy pozícióra 10 jelöltet és mind a 10 férfi, akkor érdemes még néhány napig, hétig, vagy akár hónapig dolgozni azon, hogy legyenek női jelöltek is. Hiszek abban, hogy ha egy elég sokszínű mezőnyből választjuk ki a legrátermettebb embereket, akkor maga a csapat is sokszínű lesz.

SZ: Konferenciát tartotok ezen a héten csütörtökön és pénteken? Itt a nyitott cégek találkoznak és magatok közt beszélgettek, saját magatokhoz?

Bán Miki: Természetesen nem tudjuk, hogy a hallgatóságban ki mennyire lesz “nyitott”. Az előadók, akik között nagyon sok nemzetközi szaktekintély is lesz, megvalósítható, elvihető best practice-eket, esettanulmányokat hoznak a magyar és nemzetközi cégeknek. Az OPEN Conference-en számszerű bizonyítékokat, és bevált ötleteket mutatunk. Ezek egyfajta menüként használhatóak és inspirálhatnak vállalati döntéshozókat. A célunk, hogy már a konferencia másnapján tudjanak konkrét változásokat elindítani.

SZ: Mikor csináltok ebből a tapasztalattömegből politikát?

Bán Miki: A Nyitottak vagyunkhoz politikai pártok, aktorok nem csatlakozhatnak és nincsenek politikai céljaink vagy ambícióink. A küldetésünk, hogy a saját példánkon, a csatlakozott cégek tudását és tapasztalatait felhasználva próbáljunk működő, élhető megoldásokat kínálni és bemutatni, hogy nyitottnak lenni nem csak helyes, de meg is éri.

„Az egykori és lefelé csúszó középosztály fellázadt és szabadabban szeretne élni, gondolkodni, ez az egyik legfontosabb oka Trump győzelmének. Olyan változásokra kell felkészülnünk, ami sokak számára döbbenetes meglepetéseket fog okozni és amire az amerikaiak többsége sincs felkészülve. Sem Orbán, sem a magyar baloldal nem örülhet igazán: az elnökválasztás eredményeképpen a globalizmus gyengülni fog, erősebben védik majd a nemzeti piacokat, ami viszont a legkárosabb Magyarország számára lehet Európában. Fizetni fogunk még ezért, ha máshogy nem, akkor jóval több pénzt a NATO-nak, mint eddig. A baloldal viszont útválasztás előtt áll: vagy hajlandó foglalkozni az embereket ténylegesen érdeklőproblémákkal, vagy öt-tízszázalékos pártcsoport lesz.” – vallja Szabó László, a Concorde Alapkezelő elnöke, aki az egyik legsikeresebb magyar vagyonkezelő, pénzügyi befektető, egyben harcostársam a Kung-Fu Akadémián. És, ha már egymást ütjük az edzőteremben, gondoltunk egyet, és elbeszélgettünk az egyik ilyen után az Akadémia teázójában.  

SZ: Mit gondolsz, vége a világnak? Mekkora a dráma, ha van egyáltalán azzal, hogy Trump nyert? 

Szabó Laci: Nincs dráma, csak bizonytalanság: fogalmunk sincs, hogy mi fog történni. Annyit látunk, hogy ez az egész beleillik egy kézzelfogható sorozatba, amelyben benne van az osztrák elnökválasztás, Merkel népszerűségvesztése, Le Pen megerősödése, a Brexit, és most Trump győzelme. A fejlett világ alsó középosztálya vesztese volt az elmúlt 20 évnek, és nem akar továbbra is szolidáris lenni, amikor az a saját vagyonvesztését jelenti. Egy példa: az Egyesült Államokban ma a medián családijövedelmek nem érik el a 90-es évek végének szintjét, miközben a medián lakásárak 60-70 százalékkal vannak magasabban.

SZ: Ez miért veszteség? Ha ingatlantulajdonosok voltak, akkor nyertek azzal, hogy majdnem megkétszereződött a lakásuk ára.

Szabó Laci: Pont ez a baj, ugye. A vagyonos réteg jól jött ki ebből, ők a háztulajdonosok. A középosztály azonban, annak is az alsó része nem rendelkezik komoly ingatlanvagyonnal, sokkal inkább bérlőként (a családok 40 százaléka) elszenvedője a drágulásnak. A fiatalok közül is nagyon sokan tengődnek ingatlantulajdon nélkül, hitelekkel a nyakukban. A húsz évnyi jövedelmi stagnálás egyébként önmagában is demoralizáló.

SZ: Jó, akkor Trumpra szavaztak. De mi lesz holnaptól? Trump majd megoldja a problémáikat?

Szabó Laci: Nem szeretném csupán gazdasági kérdésekre leegyszerűsíteni a problémát. Nyilván számos ok van. Például érdekes támadásnak van kitéve a politikai korrektség intézménye. A hétköznapi emberek egy része a túlzott politikai korrektség nyelvét nem tudta igazán elfogadni, mert úgy látta, pont emiatt nem fogalmazhatja meg a problémáit és félelmeit. Nem beszélhettek úgy, ahogy akartak, figyelniük kellett a szóhasználatra. 

SZ: Nem beszélhettek úgy, vagy nem beszélhettek arról, amiről akartak?

Szabó Laci: Mindkettő. Meg kellett tanulniuk tabukkal élni, kerülniük kellett bizonyos problémákat és szóhasználatot. A globalizmus és az ebből eredő sokszínűség békés kezelésére kialakult az a kódrendszer, hogy mely témákról nem szabad beszélni, és amiről meg beszélni lehet, azt milyen olyan szavakkal tegyék, amelyek nem sértőek senkire nézve sem.

SZ: Mint például?

Szabó Laci: Kisebbségek helyzete, a női egyenjogúság extrém kifejeződései, amikor már egy bezárt ajtó is szexuális zaklatás jelenthet. Egyre több témában kellett nagyon figyelni, miközben mind a nők egyenjogúsága, mind a kisebbségek elfogadása természetesen nekem is fontos értékek, de értem az amerikai középrétegek igényét is arra, hogy őszintébb és szabadabb kifejezésmóddal szeretnének élni. Nem véletlenül népszerű a Family Guy sorozat.

SZ: Trump felszabadította őket?

Szabó Laci: Nem. Az amerikaiak azt tudják, hogy mit nem akarnak, de azt nem, hogy helyette mi legyen. És, persze, ahogy mondtam: Trumpról sem tudják, hogy mit fog tenni. Tiltakoztak a politikai elit ellen, ez tette Trumpot sikeressé, ahogy ugyanezen okból szavazták meg a brit polgárok a Brexitet.

SZ: A politikai elit egy része a briteknél Brexitet akart, illetve Trump is része az elitnek...

Szabó Laci: Trump a politikán kívülről jött, szemben Clinton politikai beágyazottságával. A britteknél is úgy éreztem, a szavazás egy hangsúlyos fricska a fennálló status quo-val szemben. Persze, lehet, hogy ez csupán képzelgés a részemről. Németországban a menekültkérdés lett ilyen konfliktus tárgya, az Egyesült Államokban a jövedelmi stagnálás és a különbségek drasztikus növekedése, Nagy-Britanniában pedig a kulturális sokk, hogy amikor kimennek az utcára, akkor teljesen más arcokat látnak, mint láttak tíz évvel ezelőtt. Van, akinek ez tetszik, és vannak azok, akiknek ez idegen. Sokak számára a változások túl gyorsak, és ez ellenkezést vált ki belőlük. Meggyőződésem, hogy a globalizációnak is vannak ciklusai. Ha ez igaz, akkor a felívelő szakaszokat hanyatló periodusok követik. Látok arra esélyt, hogy jelenleg éppen ennek a folyamatnak az elején vagyunk. Ha Trump tényleg helyzetbe akarja hozni az amerikai középosztályt, akkor bizony korlátoznia kell a mexikói, vagy a kínai importot. Valószínűleg ezt meg fogja próbálni. 

SZ: Erősődni fog a protekcionzmus?

Szabó Laci: Elég nagy esély van rá.

SZ: Ez jó? Nem jár rosszabbul a középosztály akkor, ha a globalizáció visszaszorulása miatt drágábban tud vásárolni?

Szabó Laci: A globalizáció hasznos dolog, de ezt nehéz elmondani annak a munkásnak, akik elvesztette a munkáját, mert a gyártókapacitást kivitték Kínába, vagy Mexikóba. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai fizikai munkás 40 évvel ezelőtt, a globalizáció sokkal alacsonyabb szintjén királynak érezhette magát. Abszolút értelemben is jól élt, összehasonlítva (és szubjektíve ez az igazán fontos!) pedig sokkal jobban, mint a legtöbb ember a világ más részein.

SZ: Trump azt mondta, hogy megbünteti a külföldön dolgoztató amerikai cégeket…

Szabó Laci: Most maradjunk az átlagembernél: őt nem tudod megnyugtatni, hogy összeségében igazságos az, ha helyette más keres pénzt, mert a globalizmus majd azért közvetve, meg makrószinten neki is segíteni fog valahogy. Az amerikai munkásnak igaza van a saját szempontjából, mint ahogyan a közép-európai munkásnak is, aki igazságtalannak tartja, hogy hasonló munkáért a világ szerencsésebb részein 5-6-szor több pénz jár. Itt mindenkinek igaza van, ezért lehetetlen mindenkinek megnyugtató választ találni.

SZ: Befektetőként te mit vársz Trumptól?

Szabó Laci: Számomra a legnagyobb probléma, hogy kiszámíthatatlan. Hillary részese volt a hivatalos politikai ökoszisztémának, konformista, kiszámítható, konszenzuskereső. Nagy hurrikánok nem követték volna a mozgását. Trumpról nem tudjuk ezt elmondani biztosan. Sötét ló. Annyit tudunk róla, hogy ingatlanokat fejlesztett, és ha azok sikerültek, akkor hazavitte a pénzt, ha nem, akkor a bankok nyakán hagyta az adósságokat. Pályafutását látva nem tartom kizártnak, hogy a republikánus mintákat nem feltétlenül követve költségvetési hiány növelésével fogja próbálni erősíteni a gazdaságot, például utakat épít amerikai cégekkel állami pénzből. Trump, a republikánus szenátus és a republikánus kongresszus triumvirátusa az elmúlt húsz évben példátlan hatalmi koncentrációt testesít meg. Olyan változásokra kell felkészülnünk, ami sokak számára döbbenetes meglepetéseket fog okozni. Szerintem ezt az amerikaiak többsége még nem érzi. Mi magyarok már sokkal jobban tudjuk, hogy egy nonkomformista politikus abszolút törvényalkotói többséggel milyen mértékű változásokat tud generálni.

SZ: Azért a republikánusok most jóval megosztottabbak, mint 2010-ben a Fidesz volt. 

Szabó Laci: Trump meggyőző ember, végigharcolta az amerikai politika iron man versenyét  és a küzdelem végén az Egyesült Államok elnökének választották.Tagadhatatlan meggyőző erővel bír, amivel – és persze elnöki hatalmával ezt a képességét megtámogatva – vélhetően pártársaira is hatással lehet. Mindenképpen könnyebb dolga lesz, mintha a demokraták ellenőriznék a Szenátust és a Kongresszust.

SZ: Mi lehet Trump megválasztásának a hatása Európára és Magyarországra?

Szabó Laci: A viszony vélhetően bonyolódni fog, bár igaz, hogy a jelenlegi európai politikai erőviszonyok Trump nélkül is jelentősen átalakulnak a következő 12 hónapban. Elég itt a francia, német, holland választásokra gondolni. Trump nehezményezi például, hogy a NATO, így Európa biztonságának fenntartásában Európa nem vesz részt lehetőségeinek arányában. Ebben pedig Magyarország élen jár, mert miközben a hadseregünk egy vicc, a NATO 2 százalékos GDP arányos honvédelmi költségvetés ajánlásával szemben ennek egy harmadát szántuk erre a célra. Rá fogunk arra kényszerülni, hogy több pénzt költsünk a hadseregre. Másrészt, a szabadkereskedelem korlátai növekedni fognak, amely Európában Csehországot és Magyarországot érinti a legérzékenyebben, mert ezen két ország esetében a legnagyobb a külkereskedelem GDP-hez mért aránya. Ebből következően Magyarországnak nem érdeke semmiféle kereskedelmi korlátozás. Mindezek alapján nem merném azt állítani, hogy Trump megválasztása egyértelműen jó Magyarországnak. 

SZ: Akik ezt állítják, azok inkább Orbán Viktorra gondolnak ilyenkor.

Szabó Laci: Mondjuk abban van egy kis igazság, hogy a magyar hivatalos külpolitika és Hillary Clinton viszonyát nehéz lenne alulmúlni. Trump-pal szemben legalább nem sügérszintről indulunk.

SZ: Visszatérve a hatásokra? Mi lesz Európára még hatással Trump megválasztásából?

Szabó Laci: Intenzívebben foglalkoznak olyan kérdésekkel Európában, amivel eddig kevésbé tették. Trump mexikói vendégmunkásokkal kapcsolatos megnyilvánulásai óriási nyilvános vitákat generáltak. Európában a menekültkérdés erősödik majd fel, Londonban a munkaerő szabad áramlásával kapcsolatos álláspont körüli csatározás, amely már közvetlenül fog érinteni nagyon sok magyar embert. Most kezdik felfogni azt az európai politikusok is, hogy amennyiben érdemben nem foglalkoznak azokkal a kérdésekkel, amelyek a választókat érdeklik, akkor le fogják váltani őket. 

SZ: Akkor Orbán nagyszerűen csinálta, hiszen ő megértette, sőt elsőként ment szembe a migránsokkal, és egyetlenként állt Trump mellé miniszterelnökként.

Szabó Laci: Orbán nagyon jól felismerte a kérdést, hogy ezzel foglalkozni kell. Az már más dolog, hogy ezt hogyan fordította a belpolitikai céljai érdekébe, és mindezt mennyire ízléses kampánnyal jelenítette meg. A felismerést azonban nem lehet elvitatni tőle. 

SZ: A migránskérdésből például az jöhet ki egy európai politikus számára, ha maradni akar a hatalomban, hogy csak az ő kiutasításuknak van jövője, mert ha nem ezt képviseli, akkor politikai hulla lesz?

Szabó Laci: Inkább úgy fogalmaznék, hogy aki érdemben nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, az politikai hulla lesz. Miközben Európa büszke lehet arra, és én is Európára, hogy eddig minden politikai üldözöttet befogadott. Ezt Európa eddig elbírta. Azt a másfél-kétmillió menekültet is el fogja bírni, akik eddig bejöttek. De a világ globalizálódott, és ma már nem hónapok kérdése, hogy menekültek bejöjjenek Európába, hanem napok, néha órák. Ezt az áradatot már nem tudja, sajnos. 

SZ: „A meg kell hallani a választók hangját” elve működött volna a nácikkal szemben a harmincas években? Ha a baloldal például finomabban, de náci lett volna, akkor szebben alakult volna a történelem, mert lett volna esélyük hatalomra kerülni?

Szabó Laci: Általánosságban válaszolnék inkább: minden politikusnak van egy bizonyos mozgástere, így felelőssége (és talán kötelesége is) is abban, hogy próbálja meg az általa gondolt jobb irány felé ösztökélni választóit. Az a politikus, aki a választói által komoly problémának tartott kérdésben ignorálja azok

véleményét, előbb-utóbb elveszíti a befolyásolási képeségét is, hiszen megbukik.

SZ: Itt nem csak ignorálásról van szó. Vannak olyan pártok Európában, amelyek kifejezetten befogadáspártiak.

Szabó Laci: Ezzel nincsen semmi baj. Amivel baj van, hogy a politikát mára szinte mindenhol tömegpártok uralják, amelyek szükségszerűen egy csomó esetben ellentétes nézetet képviselő szavazókat képviselnek. Az ilyen megosztó kérdések felmerülését próbálják elkerülni vagy ha nem tudják, elkenik a választ. Éppen ezért lehetetlen egy széles gyűjtőpártban őszintén politizálni. Egy, a társadalom szűkebb, szellemileg homogénabb részét megcélzó párt elvileg lehet őszinte. Ha lenne Magyarországon egy kapitalista párt és a szavazatok tíz százalékának az összeszedését célozná meg, akkor politizálhatna teljesen őszintén az alacsony adókért és újraelosztásért, akár nagyon markáns jelmondatokkal, amelyek sokaknál kiütik a biztosítékot. A magyar baloldal egy részének pedig, ha az lenne a célja, hogy megformáljon egy tisztességes emberjogi pártot, azt ugyanígy el tudná vinni a öt-tíz százalékos tartományba, a menekültek teljes védelmével például. Egy normális politikai rendszerben elvileg mindkettő bejuthatna a Parlamentbe. Egy rétegpárt tehát figyelmen kívül hagyhatja a választók többségének véleményét, ha azt vállalhatatlannak érzi. Egy tömegpárt ugyanakkor nem teheti meg ugyanezt. Ha mégis megteszi, vagy nem tudja drasztikusan átformálni a saját irányában az emberek álláspontját, előbb-utóbb rétegpárttá válik.